Magyar szerkezettár

ó/hátrakötöm

→ ó ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ hátra ⊕ köt ⊕ öm[Prs.Def.1Sg]

ó¹

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

ó² → óv

ó³

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

ó⁴

isz irod óh, oh

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

ó cxn óra.

/[Hyph:Slash]

hátra

I. hsz

1. hátul levő helyre, ill. annak irányába(n). egy lépést tesz hátra. | ▸ sem előre, sem hátra | ▸ hátra arc!

2. időben visszafelé. hátra is nézünk meg a jövőbe is.

3. ▸ hátra vagyok, vagy

II. ik

1. hátrafelé, visszafelé. hátrahúz, hátranéz. | a háta mögé. hátrakap, hátradug. | hátul levő helyre. hátrafut, hátraküld.

2. térben v. időben valaki, valami, ill. maga után, mögött. hátrahagy, hátramarad.

3. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> hátra-hátranéz.

[←hát¹ ]

köt

ts (és tn) ige

1. szorosra húzott hurokkal, csomóval valamihez erősít, rögzít valamit. kötelet köt a fára; fához köti a lovat. | ▸ kötni való | valamit magára véve, felöltve megköt. kendőt köt; kardot köt.

2. valamit csomóba, kévébe stb. összefogva átköt. csomóba köti a retket. | összecsomózott kendőbe, zsákba stb. burkol. batyuba köti a holmiját.

3. hurkolással csomót hoz létre. bogot köt a cérnára. | így valamilyen alakra formál. csokorra, hurokra köt valamit.

4. (egynemű) dolgokat összekötve kialakít, létrehoz valamit. csokrot, kévét, könyvet köt. | szálak fűzésével, hurkolásával készít valamit. hálót, seprűt köt.

5. (t. n. is ) hosszú (egyenes) tűkkel − kézzel v. géppel − fonalat hurkolva valamit készít. pulóvert köt; szeret kötni.

6. szilárdít, tömörít. a pelyva köti a sarat. | tn <pépes (építő)anyag> megszilárdul. köt a beton. | zene is hangokat, jeleket összefüggővé, folyamatossá tesz. köti a betűket.

7. maradásra kényszerít, vhol ott tart. betegsége ágyhoz köti. | érzelmi, erkölcsi stb. kötelék kapcsol valakit valakihez, valamihez. a hála köti hozzá. | valami visszatart valakit vmely cselekedettől. az esküje köti. | ▸ kötve van a keze | ▸ kötve hiszem

8. ▸ valamihez köt engedélyhez van kötve. | ▸ állását, rangját köti valamihez | ▸ köti magát valamihez

9. ▸ valakire köt valakit, valamit | ▸ lelkére köt valamit valakinek

10. <kapcsolatot, kölcsönös viszonyt> létrehoz. szerződést, békét, házasságot köt (valakivel).

11. tn megtermékenyülve termést kezd kifejleszteni. jól köt a dinnye.

12. tn ▸ belém, beléd köt

[ fgr ]

öm[Prs.Def.1Sg]

____________________

sarkadat

→ sarok ⊕ birtokos személyjel ⊕ -t

sarok

1. lábfejnek a boka alatti hátsó része. ▸ sarkában van valakinek

2. lábbeli talpának a lábfej sarka felőli, alatta lévő része. | harisnya fejének hátsó része.

3. felületnek, térnek összefutó vonalak, lapok által határolt (belső) része. a papírlap, a szoba sarka; a szeme sarkából les; ▸ sarokba szorít valakit | vmely tárgy élei, lapjai által alkotott (külső) szöglet, csúcs. a ház, a láda sarka. | utcasarok. | sp kiv szöglet.

4. vmely tárgy, alkatrész forg(at)ási tengelye, ill. ehhez közeli széle. az ajtó, a könyv sarka.

5. <pontatlan szóhaszn:> sark. északi sarok; mágneses sarok.

6. nép | rég irány, (világ)táj. a világ négy sarka. | ▸ rothadt sarok

7. vill áramforrásnak, vezetőnek vmelyik (pozitív, ill. negatív feszültségű) vége. ▸ hátrakötöm a sarkadat ▸ sarkára áll

[↔sark ]

birtokos személyjel cxn a birtokos személyét és számát jelző jel;

-t¹

rag

I. tárgyrag

1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.

2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].

3. <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.> fiút [szült]; levest [főz]. | <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.> táncot [lejt]. | <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.> [békés] életet [él].

4. vmely helyen. [járja] a falut.

5. valamennyi ideig. öt évet [ült].

6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].

7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].

II. hat értelmű tárgy ragja

1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].

2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].

3. biz: ▸ mit? mit [tűröd]?

-t²

a befejezett mn-i ign képzője -tt

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

..........

sarkadat

→ sark ⊕ birtokos személyjel ⊕ -t

sark

1. csill | föld égitest forgástengelyének végpontja. | az égen a föld forgástengelyének meghosszabbításába eső pont.

2. fiz mágnestűnek az északi-, ill. a déli-sark felé mutató vége.

3. fiz áramforrás csatlakozási pontja.

4. rég sarok.

[↔sorol ’kavar, sodor’]